A Szentföld természeti adottságai és tájai - Szentföld a hitoktatásban (3)

A Szentföldön járó zarándok azonnal észreveszi, hogy ez a táj mennyire változatos. Központi hegyvonulata hasonlít az emberi gerinchez. Ehhez kapcsolódnak a dombok, amelyek kelet felé a Jordán árkába, nyugatra pedig a tengerparti síkság felé hajlanak. Júdea kopár hegyeihez csatlakoznak Szamaria zöldellő dombjai és alsó Galilea termékeny síkságai. Alig hogy elhagyjuk Jeruzsálemet dél felé, megkezdődik Júdea sivatagja.

Genezáreti tó (Fotó: Pónya Feri)

Ez a sivatag Keresztelő János prédikációjára, továbbá Jézus böjtjére és megkísértésére emlékeztet. A sivatag az Istennel való találkozás helye. A sivatag megvilágítja az ember szívét, elmélkedésre, elmélyülésre indítja. Itt az ember átérzi, hogy ha egyedül van, elveszett és teljesen tehetetlen. Ha azonban újra Isten kezébe teszi le sorsát, akkor minden lehetségessé válik vele. Itt az élet csupán egy hajszálon függ.

Az irgalmas szamaritánusról szóló elbeszélés helye is Júdea sivatagja. Ez a hely rablók búvóhelye és tanyája. Ezért került a kezükbe a Jeruzsálemből Jerikóba tartó ember. Jeruzsálem és Jerikó között félúton van az „Irgalmas szamaritánus vendégfogadója”.

A sivatagban csak a beduinok sátraival találkozunk. Ez a vidék az ő birodalmuk. Ugyanúgy élnek, mint négyezer évvel ezelőtt a pátriárkák – Ábrahám, Izsák, Jákob – éltek.

A júdeai sivatag

A Szentföld egyik jellegzetessége, amelybe lépten-nyomon beleütközik a zarándok, hogy sziklák, kövek találhatók. A sivatagot általában mérhetetlen homokmezőnek gondoljuk. A bibliai tájak nem ilyenek. A sivatagban is dombok és völgyek váltakoznak, de ami mindenütt előfordul, az a sok kő egész Palesztinában (Legenda szól arról, hogy az angyal zsákja kiszakadt és minden kő a Szentföldre hullott le).

Ezek a kövek építő kövek, lehetnek „szegletkövek” is, amiről Jézus beszélt. A homoktengeren csak a sziklára lehetett maradandó házat építeni. (Aki hallgatja tanításomat és meg is tartja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette…) Péter neve is sziklát jelent, amelyre az Egyház épül. Mivel a kövek az úton hevernek, könnyen beléjük lehet ütközni. Jézus beszél a „botlás kövéről”. Amint látjuk, ezek a képek a Biblia népének lelkében éltek.

Masada

Ha a Genezáreti-tó mellől indulunk el Galilea belsejébe, láthatjuk, hogyan művelik a földet, hogy alkalmas legyen gabonaneműek számára. Valósággal úgy rabolják el a szikláktól és a tövisektől. Ezt látva, ki nem gondol itt a magvetőről szóló példabeszédre, a köves, a tövises talajra és a jó termőföldre?

A földművelésnél maradva láthatunk nagyobb kiterjedésű gabonaföldeket és szőlőket. Különös gonddal veszi körül az ember a szőlőt: falat készít köréje, tornyot emel védelmére. Ezek azok a területek, amelyek Jézus több példabeszédéhez szolgáltak mintául. Gondolhatunk Jézus biztató szavaira: „Emeljétek föl szemeteket és nézzétek a szántóföldeket! Megértek már az aratásra”(Jn 4,35). Egy másik helyen így utal a gabonaföldekre: „az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába”. A szőlőről több példabeszéd is található az evangéliumokban, nem számítva a szép hasonlatot a szőlőtőről és a szőlővesszőről.

Szent Lukácsnál található a terméketlen fügefáról szóló példabeszéd: a fügefa a szőlőbe van elöltetve. A gyilkos szőlőművesekről szóló példabeszéd is új értelmet kap számunkra ezen a földön.

Názáret (Fotó: Pónya Feri)

Palesztina területén egyik legnagyobb probléma a víz. Aki csupán egy óráig megy szomjan a sivatagban könnyen megérti, hogy miért utalnak a bibliai szövegek olya gyakran az élet ezen legszükségesebb követelményére, akár sajátos, akár képletes értelemben, továbbá a forrásokra, folyókra és kutakra. Jézus egyik beszéde Jákob kútjánál történik, ahol az élő vízről beszél a szamariai asszonynak.

A Biblia földjén október néhány napján esik eső, majd bőségesebben decembertől márciusig. Aki nyári időben halad Júdea sivatagjában Jeruzsálemtől Jerikóig, látja a kiégett dombokat, a naptól kiaszott vidéket, s a táplálékot kereső nyájakat. A víz, az esős időszak csodát művel: átalakítja a tájat, virágdíszbe öltözteti a kiszáradt földet. Ez azonban elég rövid ideig tart, mint a tetőn kinőtt fűnek az élete: alighogy kihajtott, máris elszáradt. Tavasszal a mezők és az utak szélei a legkülönbözőbb színekben pompáznak. Még a kövek között is láthatunk növényeket. A tavaszi virágok is kapcsolatban vannak Jézus tanításával: ”Nézzétek a mezei liliomokat, mint növekednek… Még Salamon sem volt minden dicsőségében úgy felöltözve, mint egy ezek közül”.

Virágok a sziklák közt. Masada

A sivatagos vidéket a bőséges források és főképpen a Jordán vize tette „tejjel és mézzel folyó” Kánaánná.

Meg kell állni a Jordán mellett. A Hermon lábánál ered három forrásból. A természet csodája, s az ember nem maradhat érzéketlen előtte. A víz adja az életet a természetben, s a víz a lelki megtisztulásnak, az új életnek a jelképe. A víz ugyanis az ember teste számára szolgál tisztulásra, de lehetne-e kifejezőbb szimbólumot találni a bűntől való megtisztulásra is? Az a bűnös, aki megtér, hasonlít ahhoz az emberhez, aki lemossa szennyét - írja Izajás próféta. A zsidók szertartásai a vízzel való tisztálkodás számos fajtáját használták. Ezzel jelezték a szív belső tisztulását, amelyre mindenkinek szüksége volt, ha Isten elé akart járulni.

Hétforrás (Tabgha)

Erre külön ki lehet térni a qumrani közösség „kolostoránál” a Holt-tenger mellett. A szekta életében, szövegeiben látjuk ezt a tisztulás utáni vágyat. Számtalan rituális fürdő került elő az ásatások során.

Rituális fürdőmedence Qumranban

A víz szimbolizmusának legteljesebb jelentését a keresztségben találjuk meg, amely tisztára mos bennünket és Krisztus vérének megváltó erejét alkalmazza ránk. Keresztelő János a Jordán vizében merítette meg azokat, akik tisztulásra vártak. A Jordán vize tisztította meg valamikor leprájából a szíriai Námánt is. Ezt a szimbólumot használta Jézus a szamariai asszonnyal való találkozáskor is. „Aki ebből a vízből iszik, nem szomjazik soha többé” A víz a Szentföldön új értelmet nyer számunkra.

Keresztségi fogadalom megújítása a Jordán folyónál

Folyt. köv.

Forrás: veszpremhittan.hu

Mit találunk a Szentföldön? - Szentföld a hitoktatásban (2)

Néhány szót talán arról is kell ejteni, hogy a zarándok megtalálja Jézus lábnyomát és megelevenednek előtte az evangéliumi elbeszélések, de talán nem úgy, ahogy ő elképzelte. Ezen nem is csodálkozhatunk, mert a viharos évezredek megváltoztatták a Szentföld arculatát, és nem azt találjuk ott, amit szeretnénk, vagy elképzeltünk róla. A mostoha sors, a sok rombolás és háború miatt az eredeti talaj sokkal mélyebben van, mint a mai szint. A Kedron völgye sok helyen 10-15 méterrel volt mélyebben Jézus idejében. A „köves udvar” (a lithosztrotosz) szintén mélyen van a mai szint alatt. Jeruzsálemet történelme során tizenhétszer foglalták el, többször rombolták le. Így a „keresztút”, amelyen Jézus járt, szintén sokkal mélyebben van, mint amin mi járunk. Tele van a Szentföld mecsetekkel és sokszor ezek alatt is bibliai helyek rejtőznek. Az utolsó vacsora termét a 16. században el kellett hagyni a ferenceseknek és mohamedán imaházzá alakították át. Itt tilos misézni. VI. Pál pápának még azt is szemére vetették, hogy 1964-ben ebben a helyiségben letérdelt és csendben imádkozott. Nagy esemény volt, hogy Szent II. János Pál pápa szentföldi zarándokútja alkalmával – 350 év után – szentmisét mutathatott be ezen a helyen. Az utolsó vacsora terme alatti teremben Dávid sírját tisztelik a zsidók és ez nemzeti szentélyük. A templomtéren, ahol Jézus idejében a fényes heródesi templom emelkedett, ma két mohamedán mecset található: a szikladóm és az Al Aksza mecset.

Szent II. János Pál pápa szentmisét celebrál az Utolsó Vacsora termében (2000. március). Fotó: kuruc.info

Dávid király sírja (fotó: saját).

Jeruzsálem, Sziklamecset (fotó: saját).

A Szent II. János Pál által adományozott olajfa az Utolsó Vacsora termében (fotó: saját).

Előfordult olyan eset is, amikor a keresztények nem mehettek el az ismert eredeti helyre, s egy közelebbi helyen építettek ennek emlékére templomot és ott emlékeztek meg az eseményről.

Egy mai példával is meg lehet ezt világítani. Jézus megkeresztelkedésének helye a Jordán mellett katonai övezet volt, s ide zarándokok nem jöhettek. Ezért a hatnapos háború óta a Genezáreti tó mellett, ahol a Jordán kilép a tóból, újítják meg a zarándokok keresztségi fogadalmukat és olvassák el a Jézus megkeresztelkedéséről szóló evangéliumot. Számos szekta tagjai ide jönnek keresztelkedni, alámerülni a Jordánban. Különböző nyelvű táblák emlékeznek meg az eseményről. A közelmúltban magyar nyelvű tábla is került erre a helyre.

Yardenit

A magyar nyelvű tábla

Szektások keresztelkedése (fotó: Péter atya)

A múlt században még nem tudták, hogy hol is volt Kafarnaum. Ma megcsodálhatjuk benne Galilea egyik legszebb zsinagógájának maradványait, feltárták a Jézus korabeli Kafarnaum legnagyobb részét. Csak 1968-ban került elő a föld alól annak a templomnak a romja, amely „Péter háza” fölé épült. Később ez alatt előkerült maga a ház is, ahol Jézus oly sokszor megfordult és meggyógyította Péter anyósát. Ma az egész fölött egy modern templom emelkedik. Egyrészt védi a régi emlékeket, másrészt szentmisét mutathatnak be a zarándokok.

A kafarnaumi zsinagóga romja

Péter házának romjai. Fotó: Pónya Feri

Mintegy 40 évvel ezelőtt a Genezáreti-tó mellett a „gerazénusok földjén” az egyik izraeli kibbucban utat építettek. Egyszer csak a gép ekéje megakadt és erős falakba ütközött. Ekkor kezdődtek meg a szakszerű feltárások és előkerült az a templom és kolostor, amely az ördögtől megszállt ember meggyógyításának csodája helyén épült. Ez a hely is teljesen feledésbe merült, csak találgatták a Biblia szakemberei, hogy hol is lehetett, amíg azután hitelesen megmutatta magát.

Folyt.köv.

Forrás: veszpremhittan.hu

Hogyan segíthet a Szentföld ismerete a Szentírás jobb megismerésében? - Szentföld a hitoktatásban (1)

Jézus életét, tanítását a négy evangéliumból ismerjük meg hitelesen. Ezek az írások Jézusról szóló „festmények” „műalkotások”, hiteles dokumentumok: ilyennek lássátok Jézust.

Ezekhez az írásokhoz társul még egy „evangélium”, Jézus szülőföldje, a Szentföld. A szentatyák nevezték így Üdvözítőnk szülőföldjét. „Térben és időben szólt hozzánk az Isten”. Egy meghatározott földön adta számunkra kinyilatkoztatását egy meghatározott időben. Ezért ennek az áldott földnek az ismerete szintén hozzásegít bennünk ahhoz, hogy jobban megismerjük Jézus életét és tanítását, nagyban segíti a Biblia olvasóját abban, hogy közelebb kerüljön Jézushoz. Ennek a földnek az ismerete újabb színt ad az evangéliumok festményéhez.

Csak szent irigységgel tudok gondolni az öreg magyarra – a bajai Mérő Józsefre, – aki a sok szenvedése közepette kivágta a kertjében lévő diófáját, nagy keresztet ácsolt belőle, majd vállára vette és elindult vele a Szentföldre. Viszontagságos zarándoklás után jutott el a Szentföldre és vállán a nagy kereszttel végigjárta a szent helyeket. Végül emlékül hagyta a Getszemáni barlangban. A kereszt felirata adta tudtul: "Az Isten Ditsőségire A Jézus szeretetiért hozta ezen körösztöt Magyarországból bajai lakos Mérő József 60 éves zarándok 1868".

Megható magának a zarándoknak és keresztjének is a története. Mérő József 1800 körül született Szekszárdon. Takácsmesterséget tanult. 1838-ban Nagybecskerekre, majd 1843-ban Bajára költözött családjával. A mélyen vallásos embert sok megpróbáltatás érte: egy éven belül három kisgyermekét veszítette el. Ehhez járultak még egyéb családi csalódások is: papnak készülő fia elhagyta a szemináriumot, leánya pedig a zárdát. Ezek az események teljesen feldúlták az egyszerű, mélyen vallásos ember lelkét. 1860-ban felesége is meghalt, s teljesen egyedül maradt. Ekkor határozta el, hogy elzarándokol a Szentföldre. 1866 tavaszán kivágta a kertjében lévő diófát, keresztet ácsolt belőle, tarisznyát akasztott nyakába, és a kereszttel a vállán gyalog indult a Szentföldre. Községről községre vándorolt; a jó emberek megszánták, szállást és élemet adtak neki. Ijjas érsek még beszélt idős emberekkel, akik látták a keresztet vivő zarándokot. Így érkezett el Szerbián, Bulgárián, Törökországon át ezer veszély és szenvedés közepette a Szentföldre kétéves zarándoklás után. Nehéz keresztjével végigjárta a szent helyeket, majd keresztjét a ferenceseknek ajándékozva, a Getszemáni barlangban hagyta. A zarándokkönyvek leírása szerint az egész Szentföld lakossága, keresztények és mohamedánok épültek ennek a derék magyar embernek erős akaratán, alázatos buzgóságán és mély hitén, ahogy vállán a súlyos kereszttel az Úr Jézus szülőföldjének szent helyeit bejárta. Valószínűleg 1869-ben indulhatott el hazafelé.

Mérő József keresztje mintegy száz évig, 1955-ig volt a Getszemáni barlangban, a középen lévő oszlopon. Ma hiába keressük a keresztet a barlangban. Az oszlop sincs meg, a barlangot teljesen átépítették. Mi történt a kereszttel? 1955-ben egy felhőszakadás következtében a Kedron patak elöntötte Mária sírját és a Getszemáni barlangot, szinte minden tönkretett benne. A ferencesek helyreállították és átépítették a szentélyt, de Mérő József keresztjének nyoma veszett. Időközben jelentkezett Mérő József dédunokája is. Több levélváltás történt a jeruzsálemi ferences atyákkal – még a restaurálást végzőkkel is –, de sajnos eredmény nélkül: a keresztről semmiféle felvilágosítást sem tudtak adni, egyszerűen nyoma veszett.

Az ükunoka azonban nem tudott belenyugodni a kereszt eltűnésébe. 1996-ban új, vörös fenyőből készült, 120 cm magas keresztet helyezett el a Getszemáni barlangban. A kereszt alatt kis tábla: „Bajai Mérő József keresztje magyar honból 1868”.

Nem kevésbé irigyeltem Jakubinyi György gyulafehérvári érsek urat sem, aki kevés pénzzel a zsebében 30 napig zarándokolt a Szentföldön. Tornacipője – mert csak ez volt neki – tönkrement az úton, naponta általában három narancsot fogyasztott csupán, s útban Qumran felé a sivatagban majdnem életét veszítette. Ide is gyalog indult el egyedül, s nem a kijelölt úton, s a kegyetlen hőség majdnem végzett vele.

Jakubinyi György ny. gyulafehérvári érsek (fotó: hargitanepe.ro)

Ma nagyon sok szentföldi utat hirdetnek és szerveznek különböző utazási irodák, s nagyon sokan élnek is ezekkel a lehetőségekkel, ha kissé drágák is ezek. Mindenki úgy tér vissza onnan: megérte a fáradság, az áldozat, mert életem legszebb napjai maradnak az ott töltött napok. S ég benne a vágy: talán még egyszer eljut oda...

De nagyon sokan nem jutnak el erre a földre, nem tudnak annyi pénzt összehozni, ami egy ilyen útra kellene. Számukra is nagyon ajánlatos, hogy legalább könyvekből, képekből ismerjék meg a szentföldet. Ez különösen ajánlható minden paptestvérnek, hitoktatónak. Munkájukban, igehirdetésükben nagy hasznát látják ennek. De ugyanezt lehet elmondani minden hívőnek is, akik rendszeresen olvassák a Szentírást.

Csak elöljáróban említem meg: a gyereket meglepi a hitoktatás során, hogy az üdvösségtörténet eseményei egy „valós helyen” zajlottak le. Ezek nem képzeletbeli, vagy mesebeli helyek, hanem ma is megtalálhatók. (Egyik gyerek meglepett „beszólása” a hittanórán: hát Betlehem valóban létezik?).

Nagyobb gyerekeknek megemlíthetjük azokat a helyeket is, amelyek az evangélium hitelességét bizonyítják, alátámasztják. Őket is meglepi ez, mert sajnos nagyon sokszor csak az ellenkező hamis állításokat hallották. (A Beteszda fürdőtó, a qumráni leletek és a feltárt közösségi épületek, vagy a Golgota megvilágított sziklája nagy hatással van rájuk). A képek, diák, vagy csak egyszerűen a magyarázat segítségével is nagy eredményeket érhetünk el.

Ez természetes is, mert ehhez a földhöz kapcsolódik Megváltónk egész földi élete, róla, tanítványairól és egyházáról beszél minden, még akkor is ha mögötte áll viszontagságos történelme.

Folyt.köv.

Forrás: veszpremhittan.hu, familiamagazin.hu