Azt hiszem, szentföldi zarándoklatunk nemcsak nekem, hanem mindannyiunknak maradandó élmény volt. Egyik kedves zarándoktársunktól kaptuk Atyával ezt a levelet:
Kedves Daniella, kedves Péter Atya!
Amióta hazaérkeztünk, nem telik el nap anélkül, hogy ne kerülne szóba nálunk otthon ez a zarándokút, olyan nagy hatással volt ránk. Azóta teljesen másként éljük meg a szentmiséket és a keresztúti imádságokat, mert mindig megelevenedik a szemünk előtt az események valódi helyszíne.
Daniella blogjából részben választ kaphattunk arra a kérdésünkre, amit többször fel akartunk tenni még ott, de valahogy mindig elfelejtettük, minek volt köszönhető, hogy az Angyali Üdvözlet Bazilikában a Rózsafüzér körmeneten az ötödik tized magyarul hangozhatott el. (Mi azt hittük, hogy Gábor, az idegenvezető intézte el.) Leírhatatlan érzés volt ezt átélni, hogy ilyen messze az otthonunktól, rengeteg, különböző nyelvű ember között abban a nagy épületben magyarul visszhangzott, hogy Üdvözlégy Mária! Ez volt számunkra a zarándokút egyik csúcspontja, de még sorolhatnánk...
Ezúton szeretnénk megköszönni Péter atyának, Neked, Daniella és Timinek is, a szentmiséken nyújtott szolgálatot, nem felejtjük el soha a Nyolc Boldogság Hegyén, vagy a Pásztorok Mezején tartott szentmisék hangulatát, de minden egyes szertartásnak megvolt a helye, története. Továbbá köszönjük a blogot és a fényképeket. Biztosak vagyunk abban, hogy ez a zarándokút nemcsak a mi lelkünkben él még ennyire elevenen.
Üdvözlettel, áldott Nagyhetet kívánva:
J. I. és B. K. (akit Atyának szólított a rózsafüzér-árus)
