Hogyan segíthet a Szentföld ismerete a Szentírás jobb megismerésében? - Szentföld a hitoktatásban (1)

Jézus életét, tanítását a négy evangéliumból ismerjük meg hitelesen. Ezek az írások Jézusról szóló „festmények” „műalkotások”, hiteles dokumentumok: ilyennek lássátok Jézust.

Ezekhez az írásokhoz társul még egy „evangélium”, Jézus szülőföldje, a Szentföld. A szentatyák nevezték így Üdvözítőnk szülőföldjét. „Térben és időben szólt hozzánk az Isten”. Egy meghatározott földön adta számunkra kinyilatkoztatását egy meghatározott időben. Ezért ennek az áldott földnek az ismerete szintén hozzásegít bennünk ahhoz, hogy jobban megismerjük Jézus életét és tanítását, nagyban segíti a Biblia olvasóját abban, hogy közelebb kerüljön Jézushoz. Ennek a földnek az ismerete újabb színt ad az evangéliumok festményéhez.

Csak szent irigységgel tudok gondolni az öreg magyarra – a bajai Mérő Józsefre, – aki a sok szenvedése közepette kivágta a kertjében lévő diófáját, nagy keresztet ácsolt belőle, majd vállára vette és elindult vele a Szentföldre. Viszontagságos zarándoklás után jutott el a Szentföldre és vállán a nagy kereszttel végigjárta a szent helyeket. Végül emlékül hagyta a Getszemáni barlangban. A kereszt felirata adta tudtul: "Az Isten Ditsőségire A Jézus szeretetiért hozta ezen körösztöt Magyarországból bajai lakos Mérő József 60 éves zarándok 1868".

Megható magának a zarándoknak és keresztjének is a története. Mérő József 1800 körül született Szekszárdon. Takácsmesterséget tanult. 1838-ban Nagybecskerekre, majd 1843-ban Bajára költözött családjával. A mélyen vallásos embert sok megpróbáltatás érte: egy éven belül három kisgyermekét veszítette el. Ehhez járultak még egyéb családi csalódások is: papnak készülő fia elhagyta a szemináriumot, leánya pedig a zárdát. Ezek az események teljesen feldúlták az egyszerű, mélyen vallásos ember lelkét. 1860-ban felesége is meghalt, s teljesen egyedül maradt. Ekkor határozta el, hogy elzarándokol a Szentföldre. 1866 tavaszán kivágta a kertjében lévő diófát, keresztet ácsolt belőle, tarisznyát akasztott nyakába, és a kereszttel a vállán gyalog indult a Szentföldre. Községről községre vándorolt; a jó emberek megszánták, szállást és élemet adtak neki. Ijjas érsek még beszélt idős emberekkel, akik látták a keresztet vivő zarándokot. Így érkezett el Szerbián, Bulgárián, Törökországon át ezer veszély és szenvedés közepette a Szentföldre kétéves zarándoklás után. Nehéz keresztjével végigjárta a szent helyeket, majd keresztjét a ferenceseknek ajándékozva, a Getszemáni barlangban hagyta. A zarándokkönyvek leírása szerint az egész Szentföld lakossága, keresztények és mohamedánok épültek ennek a derék magyar embernek erős akaratán, alázatos buzgóságán és mély hitén, ahogy vállán a súlyos kereszttel az Úr Jézus szülőföldjének szent helyeit bejárta. Valószínűleg 1869-ben indulhatott el hazafelé.

Mérő József keresztje mintegy száz évig, 1955-ig volt a Getszemáni barlangban, a középen lévő oszlopon. Ma hiába keressük a keresztet a barlangban. Az oszlop sincs meg, a barlangot teljesen átépítették. Mi történt a kereszttel? 1955-ben egy felhőszakadás következtében a Kedron patak elöntötte Mária sírját és a Getszemáni barlangot, szinte minden tönkretett benne. A ferencesek helyreállították és átépítették a szentélyt, de Mérő József keresztjének nyoma veszett. Időközben jelentkezett Mérő József dédunokája is. Több levélváltás történt a jeruzsálemi ferences atyákkal – még a restaurálást végzőkkel is –, de sajnos eredmény nélkül: a keresztről semmiféle felvilágosítást sem tudtak adni, egyszerűen nyoma veszett.

Az ükunoka azonban nem tudott belenyugodni a kereszt eltűnésébe. 1996-ban új, vörös fenyőből készült, 120 cm magas keresztet helyezett el a Getszemáni barlangban. A kereszt alatt kis tábla: „Bajai Mérő József keresztje magyar honból 1868”.

Nem kevésbé irigyeltem Jakubinyi György gyulafehérvári érsek urat sem, aki kevés pénzzel a zsebében 30 napig zarándokolt a Szentföldön. Tornacipője – mert csak ez volt neki – tönkrement az úton, naponta általában három narancsot fogyasztott csupán, s útban Qumran felé a sivatagban majdnem életét veszítette. Ide is gyalog indult el egyedül, s nem a kijelölt úton, s a kegyetlen hőség majdnem végzett vele.

Jakubinyi György ny. gyulafehérvári érsek (fotó: hargitanepe.ro)

Ma nagyon sok szentföldi utat hirdetnek és szerveznek különböző utazási irodák, s nagyon sokan élnek is ezekkel a lehetőségekkel, ha kissé drágák is ezek. Mindenki úgy tér vissza onnan: megérte a fáradság, az áldozat, mert életem legszebb napjai maradnak az ott töltött napok. S ég benne a vágy: talán még egyszer eljut oda...

De nagyon sokan nem jutnak el erre a földre, nem tudnak annyi pénzt összehozni, ami egy ilyen útra kellene. Számukra is nagyon ajánlatos, hogy legalább könyvekből, képekből ismerjék meg a szentföldet. Ez különösen ajánlható minden paptestvérnek, hitoktatónak. Munkájukban, igehirdetésükben nagy hasznát látják ennek. De ugyanezt lehet elmondani minden hívőnek is, akik rendszeresen olvassák a Szentírást.

Csak elöljáróban említem meg: a gyereket meglepi a hitoktatás során, hogy az üdvösségtörténet eseményei egy „valós helyen” zajlottak le. Ezek nem képzeletbeli, vagy mesebeli helyek, hanem ma is megtalálhatók. (Egyik gyerek meglepett „beszólása” a hittanórán: hát Betlehem valóban létezik?).

Nagyobb gyerekeknek megemlíthetjük azokat a helyeket is, amelyek az evangélium hitelességét bizonyítják, alátámasztják. Őket is meglepi ez, mert sajnos nagyon sokszor csak az ellenkező hamis állításokat hallották. (A Beteszda fürdőtó, a qumráni leletek és a feltárt közösségi épületek, vagy a Golgota megvilágított sziklája nagy hatással van rájuk). A képek, diák, vagy csak egyszerűen a magyarázat segítségével is nagy eredményeket érhetünk el.

Ez természetes is, mert ehhez a földhöz kapcsolódik Megváltónk egész földi élete, róla, tanítványairól és egyházáról beszél minden, még akkor is ha mögötte áll viszontagságos történelme.

Folyt.köv.

Forrás: veszpremhittan.hu, familiamagazin.hu

Üdvösségünk sziklája – Megváltásunk szikláinak nyomában a Szentföldön

A bibliai, írott kinyilatkoztatás mellett egy sajátos isteni üzenetet is találunk, amely nem szavakban, hanem csodálatos helyszínekben meséli el az embereknek Isten üdvözítő jóságát. Ez a Szentföld, amit Szent Jeromos nyomán az Ötödik Evangéliumnak is nevezhetünk. Olyan hely ez, ahol még a köveknek is nevük van. Rendszeres szentföldi zarándokként rácsodálkoztam arra, hogy az Ötödik Evangélium szerint megváltásunk eseményeinek legfontosabb helyszínei sziklához és barlanghoz kapcsolódnak.

Amikor csoportokat vezetek a Szentföldre, azt ajánlom a zarándokoknak, hogy érintsék meg kezükkel ezeket a sziklákat, sőt érintsék oda rózsafüzérüket is. Hiszen ezek a szent helyek jelennek meg lelki szemeink előtt, amikor a szentolvasó imádságot végezzük, és megváltásunk titkait felidézzük. Nem babonás cselekedetként gyakoroljuk ezt, hanem azért, hogy itthoni imádságainkban is érezzük: személyesen közünk van a szentföldi sziklákhoz.

Elsőként a názáreti barlangnál helyezzük olvasónkat az oltár elé, az Angyali üdvözlet bazilikában. Az oltár latin felirata hangsúlyozza, hogy itt, ezen a helyen lett az Ige testté. Ez a megtestesülés helye, ahol Szűz Mária szíve alatt a Szentlélek erejéből megfogant Isten örök Fiának emberi élete. Az emberi élet tehát a fogantatással kezdődik. Ezen a helyen született meg a Máriát köszöntő legfontosabb imádságunk: az Üdvözlégy. Egy másik jelentős napi imádságunk is e helyről indult el, az Úrangyala ima, amit reggel, délben és este, a harangszóra elimádkozunk, felidézve Szűz Mária és Gábor főangyal párbeszédét.

A galileai Názárettől kissé távolabb, a júdeai Betlehemben újabb fontos sziklabarlangokat találunk. A pásztorok az otthonukat jelentő barlangoktól indultak el ahhoz a betlehemi barlanghoz, ahol az angyal útmutatására megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Ez Jézus születésének barlangja a Születés templomában. Ezt a templomot Nagy Konstantin császár édesanyja, Szent Ilona építtette a 4. században. A születés helyét itt egy fehér márványba foglalt ezüstcsillag jelzi. Rajta a latin felirat: „Itt született Szűz Máriától Jézus Krisztus.” Ezen a helyen a zarándok ismét leborul, és megcsókolja a földet. Itt is megilletődötten helyezhetjük a szent helyre rózsafüzérünket az örvendetes titkokkal.

Üdvösségünk történetének további két kiemelkedő sziklája Jeruzsálemben található. Első szentföldi zarándoklatomon megdöbbentett az a felismerés, hogy milyen kicsi a távolság Betlehem és Jeruzsálem között. És milyen közel áll egymáshoz a születés örömének és a szenvedés drámájának hittitka.

Charles de Foucauld atya egyik gondolatát idézem: „Habár karácsony az öröm kezdete számunkra, Jézus számára szenvedéseinek a kezdete volt. Karácsony csak nyolc nappal előzi meg a körülmetélést... Betlehem csak nyolc kilométernyire van Jeruzsálemtől. Ha az ember Palesztinában van, fájdalmasan megrendül: miután 1888-ban Betlehemben voltam, meghallgattam az éjféli misét, szentáldozáshoz járultam a barlangban, majd két-három nap után visszatértem Jeruzsálembe. Kimondhatatlan volt a boldogság, amit a barlangban éreztem, amely Jézus, Mária és József hangjából visszhangzott annak idején, ahol közel voltam hozzájuk. De jaj! Egy óra járás után a Szent Sír temploma, a Kálvária, az Olajfák hegye tornyosult előttem. Az embernek akarva-nem akarva változtatni kellett gondolatain, és a kereszt tövében kellett találnia magát.” 

Bizony, ott van a születés helyének közelében a szenvedés hegye, a keresztre feszítés sziklája, a Szent Sír barlangja. Mélyen átérezte ezt a közelséget Szent II. János Pál pápa is 2000-ben, a jubileumi szentévben. Betlehemben mondott homíliájában utal erre: „Jézus bölcsője mindig a kereszt árnyékában van. A betlehemi születés csöndje és szegénysége egy valóságot alkot a Kálvária fájdalmaival, sötétjével és halálával. A bölcső és a kereszt a megváltó szeretetnek egy és ugyanazon misztériuma; a test, amit Mária jászolba fektetett, azonos a kereszten föláldozott testtel.” A fájdalmas titkokat felidézve a jeruzsálemi Szent Sír-templomban a Golgota sziklájához érinthetjük olvasónkat. Majd néhány lépés, és az élet győzelmének helyszínére érkezünk, a Szent Sír barlangjába, ahol Jézus holtteste nyugodott, és ahonnan a feltámadás dicsőségébe lépett. Ez itt a dicsőséges szentolvasó első állomása.

Az idei karácsonnyal is elindulunk Betlehemből Jeruzsálembe, folytatjuk sziklamászásunkat. Jó lenne, ha felismernénk, milyen közel van egymáshoz Betlehem és Jeruzsálem. Bárcsak megéreznénk, milyen megtiszteltetés Krisztus sziklájára építkezni, mennyire biztonságos a belé vetett hit barlang-menedéke!

Boldog emlékű Tempfli József nagyváradi püspök úr jelmondata számunkra is életprogram lehet: „Petra Christus”, vagyis „A szikla Krisztus”. A Megváltó születése az áldozatos élet kezdete. Mi is ilyen életre kaptunk meghívást, hogy a betlehemi Gyermek küldetésével azonosuljunk, és egykor az ő végtelen létében is osztozzunk a mennyei Jeruzsálemben.

(Szederkényi Károly atya)

Forrás: Magyar Kurír, 2021.12.26.

Fotók: Kertész Péter atya, 2019 március