Hajnali 2-kor ébresztettek minket, bepakoltuk a maradék cuccokat, felvettük a szállodától kapott hidegcsomagot és 3-kor elindultunk a Ben Gurion repülőtérre (a légikikötőt Izrael első miniszterelnökéről nevezték el, aki egyébként Lengyelországban született). Míg várakoztunk a tranzitban, hülyéskedtünk egy utolsót atyával és Timivel 😊 A repülőn kaptam atyától egy megelőlegezett születésnapi ajándékot, egy Daniella Lehavi hátizsákot. Daniella Lehavi (névrokon 😊) egy izraeli formatervező, aki elsőként Izraelben szakosodott kézműves bőrtáskák tervezésére és gyártására. Fiatalon, 59 évesen hunyt el. Kedves izraeli emlék ez is számomra 😊
Hazafelé repülve gondolkodtam egy hálaimán, amihez később otthon felhasználtam egy, az interneten talált imádságot, majd napokkal később közzétettem közösségi oldalaimon:
Légy áldva minden kegyelemért, mellyel ezen a zarándokúton megajándékoztál. Hálás vagyok a fáradtságért, a kellemetlenségekért, mert százszorosan megérte!
Köszönöm Neked Uram és Édesanyám, hogy minden pillanatban ott voltatok velem!
Oszlasd el kételyeimet, kishitűségemet, gyávaságomat a sötétség óráiban, hogy mindig emlékezzem arra, Te sokkal többet tettél és szenvedtél értem!
Gyógyítsd be sebeimet, szüntesd meg bátortalanságomat!
Köszönöm, hogy Te mindig türelemre, békére, megértésre és egységre buzdítasz,
hogy fényességeddel megvilágosítod lelkemben az örök Igazságot. Köszönöm hogy láthattam a legszentebb helyeket és mindazt az élményt és lelki gazdagságot, melyekkel ott feltöltődtem!
Hass át engem egész életemben a hittel, reménységgel, és szereteted izzó tüzével!
 |
| Carl Bloch: Krisztus, a Vigasztaló |
Fél 11 körül szálltunk le, taxival jöttünk haza Csepelre. Fáradtak voltunk nagyon. De csak testileg. Hoztunk ajándékokat, tárgyi emlékeket, szentképeket, vizet a Jordán folyóból és a Holt-tengerből, kavicsokat minden helyről ahol jártunk, holt-tengeri sót. Szétosztottuk szeretteink, ismerőseink körében. Első utam Zsoltihoz vezetett a 35-ös buszra, mert tudtam hogy a következő négy napon nem dolgozik. Neki adtam még a hajnalban kapott szállodai hidegcsomogból is 😊 Elkészítettem a blogot, de kell még készítenem prezentációt egy másik beszámolóhoz is 😊 Hárman együtt atyával több ezer fényképet készítettünk (túlzás nélkül). A hittanosoknak sok fényképet megmutattam, hiszen egész más Jézusról úgy tanítani, hogy már jártam azokon a helyeken ahol Ő élt. Nem tudom mennyire tudtam átadni az élményt, de azt javaslom a Kedves Olvasónak, ha teheti, menjen el a Szentföldre. Ne hagyja ki! Százszorosan megéri! Én, aki nem szeretem a sok embert, a rohanást, a túl kötött programokat, a korán kelést, annyira élveztem ezt az utat, mint még egyiket sem! És újra elmennék, ha tehetném! Köszönöm Péter atyának, hogy meghívott erre az útra, Timinek, hogy igazán jó és türelmes társam volt, Gavrielnek, aki a legeslegjobb idegenvezető; de legfőképp köszönöm az Úrnak, hogy ott lehettem és egy nagyon jó kis zarándokcsoport tagjaként együtt járhattunk Jézus Krisztus nyomában. A terheimet is könnyebb cipelnem ennek az útnak élményeivel. Istennek legyen hála! Ha egyetlen kérdésemre sem kaptam választ, de arra biztosan, hogy nem egyedül kell járnom az élet útját.
Köszönöm Somogyi Tünde kolléganőm beszámolóját, melyet a hitoktatói adventi lelkinapon láthattam, olvashattam; aki előttem járta végig a szentföldi utat, és melynek gondolatait saját blogomban is felhasználtam. Jobb oldalon pedig különböző hivatkozásokat talál a Kedves Olvasó a Szentföldről, hogy még mélyebben elmerülhessen a témában, és kedvet kapjon hogy személyesen is átélje a csodát!
DEO GRATIAS! 💓
Hazaérkezés Ferihegyre
