8. nap

Hajnali 2-kor ébresztettek minket, bepakoltuk a maradék cuccokat, felvettük a szállodától kapott hidegcsomagot és 3-kor elindultunk a Ben Gurion repülőtérre (a légikikötőt Izrael első miniszterelnökéről nevezték el, aki egyébként Lengyelországban született). Míg várakoztunk a tranzitban, hülyéskedtünk egy utolsót atyával és Timivel 😊 A repülőn kaptam atyától egy megelőlegezett születésnapi ajándékot, egy Daniella Lehavi hátizsákot. Daniella Lehavi (névrokon 😊) egy izraeli formatervező, aki elsőként Izraelben szakosodott kézműves bőrtáskák tervezésére és gyártására. Fiatalon, 59 évesen hunyt el. Kedves izraeli emlék ez is számomra 😊

Hazafelé repülve gondolkodtam egy hálaimán, amihez később otthon felhasználtam egy, az interneten talált imádságot, majd napokkal később közzétettem facebook és instagram oldalamon:

Légy áldva minden kegyelemért, mellyel ezen a zarándokúton megajándékoztál. Hálás vagyok a fáradtságért, a kellemetlenségekért, mert százszorosan megérte!

Köszönöm Neked Uram és Édesanyám, hogy minden pillanatban ott voltatok velem!

Oszlasd el kételyeimet, kishitűségemet, gyávaságomat a sötétség óráiban, hogy mindig emlékezzem arra, Te sokkal többet tettél és szenvedtél értem!

Gyógyítsd be sebeimet, szüntesd meg bátortalanságomat!

Köszönöm, hogy Te mindig türelemre, békére, megértésre és egységre buzdítasz,

hogy fényességeddel megvilágosítod lelkemben az örök Igazságot. Köszönöm hogy láthattam a legszentebb helyeket és mindazt az élményt és lelki gazdagságot, melyekkel ott feltöltődtem!

Hass át engem egész életemben a hittel, reménységgel, és szereteted izzó tüzével!

Carl Bloch: Krisztus, a Vigasztaló

Fél 11 körül szálltunk le, taxival jöttünk haza Csepelre. Fáradtak voltunk nagyon. De csak testileg. Hoztunk ajándékokat, tárgyi emlékeket, szentképeket, vizet a Jordán folyóból és a Holt-tengerből, kavicsokat minden helyről ahol jártunk, holt-tengeri sót. Szétosztottuk szeretteink, ismerőseink körében. Első utam Zsoltihoz vezetett a 35-ös buszra, mert tudtam hogy a következő négy napon nem dolgozik. Neki adtam még a hajnalban kapott szállodai hidegcsomogból is 😊 Elkészítettem a blogot, de kell még készítenem prezentációt egy másik beszámolóhoz is 😊 Hárman együtt atyával több ezer fényképet készítettünk (túlzás nélkül). A hittanosoknak sok fényképet megmutattam, hiszen egész más Jézusról úgy tanítani, hogy már jártam azokon a helyeken ahol Ő élt. Nem tudom mennyire tudtam átadni az élményt, de azt javaslom a Kedves Olvasónak, ha teheti, menjen el a Szentföldre. Ne hagyja ki! Százszorosan megéri! Én, aki nem szeretem a sok embert, a rohanást, a túl kötött programokat, a korán kelést, annyira élveztem ezt az utat, mint még egyiket sem! És újra elmennék, ha tehetném! Köszönöm atyánknak, hogy meghívott erre az útra, Timinek, hogy igazán jó és türelmes társam volt, Gavrielnek, aki a legjobb idegenvezető; de legfőképp köszönöm az Úrnak, hogy ott lehettem és egy nagyon jó kis zarándokcsoport tagjaként együtt járhattunk Jézus Krisztus nyomában. A terheimet is könnyebb cipelnem ennek az útnak élményeivel. Istennek legyen hála!

Köszönöm Kanyóné Somogyi Tünde kolléganőm beszámolóját, melyet a hitoktatói adventi lelkinapon láthattam, olvashattam; aki előttem járta végig a szentföldi utat, és melynek gondolatait saját blogomban is felhasználtam. Jobb oldalon pedig különböző hivatkozásokat talál a Kedves Olvasó a Szentföldről, hogy még mélyebben elmerülhessen a témában, és kedvet kapjon hogy személyesen is átélje a csodát!

DEO GRATIAS! 💓

Hazaérkezés Ferihegyre

7. nap

Az utolsó naphoz érkeztünk. E nap legkedvesebb helyszíne az az 1675-ben épült templom, melynek helyén Keresztelő Szent János született. Ein Keremnek hívják a helyet és ma már Jeruzsálem része. Itt volt a szentmisénk, Keresztelő Szent János születéséről vette atya a miseszövegeket. Neki ez egy különleges nap, hiszen mint minden pap a székesfehérvári egyházmegyében, ő is Keresztelő János születése napján szentelődött pappá 1977-ben. Ennek az a jelentősége, hogy mint ahogy Keresztelő János az Úr előfutára volt, s ahogy ő rámutatott az Isten Bárányára, a papnak is az a feladata, hogy előkészítse Krisztus útját a lelkekben és ne önmagára, hanem Krisztusra mutasson. A szentmise után közösen elimádkoztuk Zakariás énekét, mely több nyelven van elhelyezve a templom előtti falon.

Ezután elindultunk egy magasabb helyre, az 1940-es években épült Vizitáció templomába. Útközben felfedeztük azt a kutat, ahová a Szűzanya járt vízért itt tartózkodásának három hónapjában. Ezen a helyen találkozott Szűz Mária Keresztelő János édesanyjával, Erzsébettel, miután az angyal látogatásakor megtudta, hogy Erzsébet is gyermeket vár idős kora ellenére. Itt hangzottak el Erzsébet ajkáról ezek a szavak: 

„Áldottabb vagy te minden asszonynál és áldott a te méhednek gyümölcse! Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? Amint fölhangzott fülemben köszöntésed szava, örömtől repesett a magzat méhemben. Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked.” (Lk 1,42-45)

Carl Bloch: Mária látogatása Erzsébetnél

Mária válasza, a Magnificat, itt is különböző nyelveken, táblákon van felírva a templom előtti falon. Péter atya újmisés szentképére innen választott egy részletet, ami tükrözi mély Mária-tiszteletét és a papság iránti elkötelezettségét is. A zsolozsmában minden este imádkozzuk, ezen a helyen mégis valahogy másképp hangzott:

VIDEÓ

Megtekintettük a templomot és a kápolnában elimádkoztuk az örvendetes olvasó második tizedét: "akit te Szent Szűz Erzsébetet látogatván hordoztál"...

Szent Fausztina egy olyan szerzetesrendnek volt tagja, mely Mária különleges oltalma alatt áll. Sok szép imát írt Máriáról, de főképp utánozta erényeit. A Szentírás keveset mond az Istenszülőről, de az az üdvösségünk szempontjából elég. Fausztina nővér szépen összefoglalta egyik imájában: Szűz Mária a Mesternőm. Ő tanít minden időben, hogyan éljek Istenért. Lelkem felfénylik hallgatásodban, s alázatodban, ó, Mária. (Napló 620)

Visszamentünk Jeruzsálembe, a Yad Vashem múzeumba, ahol együttérző szívvel emlékeztünk a holokauszt áldozataira, köztük a gyermekekre, ami talán a legmegrázóbb volt. Egy sötét helyiségen mentünk keresztül, ahol mécsesek égtek csak, és lassan beolvasták a gyermek áldozatok nevét és korát... 20 évvel ezelőtt voltam Auschwitzban, szerintem az sokkal megrázóbb volt, mint a Yad Vashem, bár ez sem volt túl felemelő. Az embertelen kegyetlenkedés, a történelem sötét foltja; egy olyan korszak, amit ki tudja Isten miért engedett meg... Ráadásul olyan hülyén jött ki, mert pont akkor amikor várakoztunk a belépésre, akkor egy vicces helyzetbe kerültem az egyik zarándoktársammal, amin a mai napig nevetnem kell... Ez nem éppen méltó ehhez a helyhez.

Megtekintettük a világ igazainak parkját is, különös tekintettel a magyarokra. Janusz Korczak szobrát külön is lefényképeztem, hiszen ő nemcsak lengyel, hanem abban is példakép, hogy mindhalálig hű maradt önmagához és a rábízottakhoz is. 

Ezután a jeruzsálemi piacot néztük meg, ahol természetesen minden kóser 😊 Érdekes termékeket láttunk, amik nálunk nem kaphatók, mindenképp izgalmas volt végignézni. Megálltunk ebédelni egy kis szendvicsbárban, aztán megnéztük a villamosokat, buszokat is 😊 Most korábban tértünk vissza szállásunkra, hiszen össze kellett csomagolnunk és korán kellett lefeküdni, mert hajnali 2-kor már kelni kellett az elutazás előtti ismételt macerás biztonsági átvizsgálás miatt...

De mielőtt mindezt megtehettük, kaptunk idegenvezetőnktől, Gábortól egy zarándok oklevelet, amit dedikáltattunk vele és az atyákkal is. Elbúcsúztunk, és hálásan megköszöntük neki, amit tőle kaptunk, bár ő azt állítja, sokkal többet kap tőlünk, zarándokoktól, mint a zarándokok tőle. Ezzel vitatkoznék, bár az ő lelkébe nem látok bele 😊. Minden esetre hálás vagyok, hogy épp ő volt a kísérőnk. Ha kellett komolyan, ha kellett viccesen adta elő mondanivalóját, de mindenképp szívhez szóló és maradandó volt. Köszönet érte! És köszönet az atyáknak is a lelki élményekért, a szentmisékért és beszédekért.