A kovásztalan kenyér első napján, amikor a húsvéti bárányt fel szokták áldozni, tanítványai megkérdezték: „Mi a szándékod? Hová menjünk, hogy megtegyük az előkészületeket a húsvéti bárány elköltéséhez?” Erre elküldte két tanítványát: „Menjetek a városba! – mondta. – Ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Szegődjetek a nyomába, aztán ahová bemegy, ott mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezteti, hol van az a terem, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszthatom? Ő majd mutat nektek egy vánkosokkal berendezett tágas emeleti helyiséget. Ott készítsétek el.” A tanítványok elmentek, s a városba érve mindent úgy találtak, ahogy megmondta, s el is készítették a húsvéti vacsorát. (Mk 14,12-16, vö. Lk 22,7-13)
Az "emeleti terem" egy ismert házban lehetett, a pontos hely idővel feledésbe merült. Legkorábban az V. századból ered az a jeruzsálemi, helyi hagyomány, amely az Eucharisztia alapítási helyének a 415-ben épített Hagia Sion templomot tekinti a délnyugati városhegen, ami egy 5 hajós bazilika volt. Az V. században van egy másik tanú is, Hészükhiosz presbiter, aki az Utolsó Vacsora termét azonosítva a Szentlélek eljövetelének helyével, bizonyos "emeleti teremről" beszél és a Sion-templommal hozza kapcsolatba. Tény, hogy a Sion a húsvét utáni időkben a keresztények központja volt. Amikor Hadrianus császár 132-ben meglátogatta Jeruzsálemet, úgy találta, hogy minden romokban van "leszámítva néhány házat, és Istennek kis templomát, ahová a tanítványok az Olajfák hegyéről - a mennybemenetel után - visszatértek, és az emeleti teremben gyűltek össze. Ez a terem a Sion hegyén van". És ez pontosan a város délnyugati része.
Erre az Olajfákról elnevezett hegyről, amely Jeruzsálemtől egy szombatnapi járásra van, visszatértek Jeruzsálembe. Amint megérkeztek, fölmentek az emeleti terembe, ahol együtt szoktak lenni: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Alfeus fia, Jakab, a buzgó Simon és Jakab testvére, Júdás. Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt. (Apcsel 1,12-14)
Ez az emeleti terem, amelyről Lukács megemlékezik, Márk evangélista családjának házában volt, és hamarosan a jeruzsálemi keresztény közösség központjává vált. Itt szállt a Szentlélek az apostolokra, itt imádkoztak Péter szabadulásáért (vö. Apcsel 12,1-11).
A Sion hegyének magaslata kívül esett azon a katonai kolónián, amelyet Hadrianus császár (117-138) Aelia Capitolina néven alapított Jeruzsálem helyén. Jeruzsálemi Szent Cirill egy katekézisben (348-ban) szól a Sion hegyen lévő "felső templomról", amelyet a Szentlélek eljövetelének emlékére szenteltek. 415-ben épült itt egy 5 hajós bazilika. Theodóziusz (530-ban) ezt a templomot, amely a legékesebb jeruzsálemi templomok közé tartozott, az "Összes Templomok Anyja" címmel tiszteli meg, és azt mondja, "Szent Márk házából alakították ki". A régészeti kutatások szerint a nagy bazilikát derékszögben építették rá egy kicsi, régi zsinagógaépületre. A madabai mozaiktérkép a Sion-templomot a város délnyugati peremén mutatja. A bazilikától jobbra egy kockaalakú épületet láthatunk, amely a bazilikához tartozott. A VII. sz. óta elfogadott tény, hogy a Sion-templom zárja magába az Utolsó Vacsora termét. Egy örmény zarándok 638-ból így számol be róla: "A templomtól jobbra van a misztérium kamrája, amelyet fából készített kupola borít. Ebben ülte az Úr az Utolsó Vacsorát".
A Jeruzsálemet sújtó pusztítások a Sion-templomot sem kímélték. Jeruzsálem 1099-ben történt meghódítása után újjáépítették a lerombolt templomot, de ez a templom, mely magában foglalta az Utolsó Vacsora termét, csak 1219-ig állt, mert a törökök elpusztították.
1333-ban Anjou Róbert nápolyi király megveszi a területet az egyiptomi szultántól és odaajándékozza a ferenceseknek. Ők építik fel az Utolsó Vacsora termét úgy, ahogy ma is látható: 14 m hosszú, 9 m széles, 6 m magas, díszítés nélküli terem, amelynek középső tengelyében két oszlop tartja a gótikus íveket. 1551-ben az oszmán török uralom elűzi a ferenceseket és elkezdődik a "Dávid sírja" tisztelet (Dávid király sírja az Utolsó Vacsora terme alatt van), 1929-ben pedig mecset lesz. Jelenleg is a muzulmánok birtokában van.
(forrás: Gerhard Kroll: Jézus nyomában, SZIT, Bp., 1982; 406-411. oldal)
A jeruzsálemi keresztút, (latin via dolorosa; héber ויה דולורוזה, arab: طريق الآلام - fájdalmak útja) Jeruzsálem óvárosában Jézus kereszthordozásának útvonala az elítélés helyétől a Szent Sírig. – A legrégibb hagyomány nem ismerte a pontos stációkkal megjelölt keresztutat, mert a hívők áhítata az elítélés és a megfeszítés helyére koncentrálódott. A ferencesek a XIII. században jelölték ki a keresztutat stációkkal, abból a feltevésből kiindulva, hogy Jézust az Antonia-várban ítélték halálra és a XIII. sz.-i utcák pontosan megfelelnek a régi Jeruzsálem utcáinak. A kanyargós útvonal az El-Omaríja muszlim iskolától (az egykori Antónia-erőd) nyugat felé haladva a Szent Sír-templomig (Golgota) körülbelül 600 méter távolság és a keresztény zarándoklat fontos helye. A ferences szerzetesek minden péntek délután 3 órakor keresztúti ájtatosságot tartanak az útvonalon.
A XV. sz. óta tizennégy állomása (stációja) van a keresztútnak, ebből kilenc az útvonalon, a fennmaradó öt pedig a Szent Sír bazilikában.
1. stáció: El-Omaríja muszlim iskola. A hagyomány alapján itt állt egykor az Antónia-erőd, ahol Jézust halálra ítélték. A mai arab iskola épületén nyoma sincs az egykori erődnek. A történészek meglehetősen biztosak abban, hogy Pontius Pilátus a város délnyugati részén, Heródes palotájában hozta meg az ítélteit, nem pedig a város északkeleti sarka ezen pontján.
2. stáció: Az ostorozás kápolnája az El-Omaríja muszlim iskolával szinte szemben van. A kolostort a ferences rend építette 1927-1929 között. A hagyomány alapján Jézus itt vette vállára a keresztet.
Ecce Homo boltív: A Via Dolorosa egyik legismertebb látványossága. A késő középkori hagyomány az evangéliumi jelenet színhelyévé emelte. Eszerint itt mutatott Pilátus a töviskoronás Jézusra: Ecce Homo - Íme, az ember!
Ecce Homo-bazilika, a Notre Dame de Sion-nővérek ortodox kolostora: a zárda bejáratán belül található az Ecco Homo-boltív folytatása.
3. stáció: Kőoszlop és kápolna. Az oszlop jelzi azt a helyet, ahol Jézus először esett el a kereszttel. A helyszín egykor a város törökfürdőinek bejárata közé tartozott. A 19. század közepén a fürdőt bezárták és egy örmény kápolnát hoztak létre. A kápolnának van egy szobra, ahol Jézus elesik a kereszttel.
4. stáció az örmény katolikusok temploma: Jézus édesanyjával találkozik a keresztúton. A templomot 1881-ben építették a bizánci időkből való romok fölé.
5. stáció: Cirenei Simon-kápolna (ferences). 1895-ben építették azon a helyen, ahol a hagyomány szerint Cirenei Simon vállára vette Jézus keresztjét. Ennek a helynek a hagyománya a 13. századból származik.
6. stáció: Szent Veronika templom. Veronika letörli kendőjével Jézus arcát. A helyszínt 1883-ban a keleti katolikus melkita egyház vásárolta meg, amely templomot épített Veronika házának állítólagos helyén, egy olyan házról, amelynek hagyományait csak a XV. századtól tanúsították.
7. stáció: A ferencesek kápolnája. Jézus másodszor esik el a kereszttel. Az építmény 1875-ben épült.
8. stáció: Szent Charalamposz görög ortodox kolostor: Jézus szól a síró asszonyokhoz.
9. stáció: kopt ortodox kolostor. Jézus harmadszor esik el a kereszttel.
10-14. stáció: a Szent Sír bazilikában található az utolsó öt stáció: Jézust megfosztják ruhájától, a keresztre szegezik, meghal a kereszten, leveszik róla, majd eltemetik.
2019. október 6-án a ferencesek a Via Dolorosán új domborműveket helyeztek el. Az eseményről részletesen beszámolt a Magyar Kurír és a szentföldi Média Központ:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése