Az ElAl légitársaság Boeing 737-958 típusú repülőgépével utaztunk. A B737 mindig is az egyik kedvenc típusom volt, párszor már kipróbáltam. Nagyszerű élmény volt ennyi év után újra repülni. És persze megfogalmazódtak a kérdések: vajon milyen lesz? Mi vár rám? Mit készít az Úr? Hiszen nem véletlen, hogy eljutottam ide... Nagyon sok nehézséggel küzdök már évek óta, levelet is írtam, amit a siratófal valamelyik résében terveztem otthagyni... Úgy érzem emberileg nem találom a megoldást a gondjaimra, de hiszem hogy az Úr nem hagy magamra, hogy segít és meggyógyít. Válaszokat vártam a kérdéseimre...
A csoport tagjaival még nem nagyon ismerkedtünk, a gépen össze-vissza ültettek mindenkit. Nekem szerencsém volt, hogy pont Márk atya mellett ülhettem, mert aki eredetileg mellettem ült, az szeretett volna cserélni. Márk atyával rögtön megtaláltam a közös hangot :) A legjobb társaságom a kolléganőm és barátnőm, Timi volt, mindketten Péter atyánk nagylelkűségének jóvoltából lehettünk itt. Majdnem két órás késéssel indultunk, még a felszállás előtt sikerült elimádkoznom a zsolozsmát is.
Késések, ellenőrzések, csomagkiadás, hosszú várakozások után, helyi idő szerint már elmúlt fél 6, mire elindultunk Názáretbe. Emiatt a jaffai szentmise elmaradt, ide sajnos nem jutottunk el. Kényelmes busszal mentünk, a kínai ipar csodájával 😊 Megismertük magyar százmazású zsidó idegenvezetőnket, Barkai Gábort, és rendkívül rutinos sofőrünket, Ahmadot, aki muszlim arab 😊 És természetesen ők unokatestvérek, mert Gábor Izsák, míg Ahmad Izmael leszármazottja, de a gyökerük közös - Ábrahám 😊 Tel Avivban ugyanolyan idő volt, mint itthon, így az öltözködés nem okozott különösebb fejtörést :)
Hosszú volt az út, közben ránk is sötétedett és mi az örvendetes rózsafüzért imádkoztuk. Hálás voltam, hogy eljutottam ide és ennyi macera után nem éreztem magam fáradtnak (még). Egyetlen bánatom volt, hogy nem tudtunk részt venni szentmisén, de minden más tökéletes volt. Az utazás, szállás, társaság, étel - minden.
"Mária háza" - így hívták azt a szállodát, ahol az első két éjszakát töltöttük. Mikor megérkeztünk a takaros kis épületbe, rögtön feltűnt az előtérben egy szép Mária szobor, amivel aztán rögtön le is fényképezkedtünk :). Mintha a Szűzanya köszöntött volna bennünket :)
Ó, Mária, Édesanyám, köszönöm Neked, hogy itt lehetek, ahol éltél, ahol igent mondtál Isten tervére és ahol Isten Fiát nevelted. Adj nekem is a hitedből, az Istennek való odaadottságodból, szerénységedből és szeretetedből. Segíts, hogy én is igent mondjak Isten velem kapcsolatos tervére! Segíts, hogy mindaz az élmény, amit magammal viszek erről az útról, másoknak is javára váljék!
Add, hogy Jézus az én szívemben is megszülessen minden nap! Add, hogy bemutassam az Úrnak mindazt az örömöt és fájdalmat, ami nap mint nap ér, és tudjak hálás lenni értük!
Add, hogy újra megtaláljam önmagam, helyemet a világban és emberi kapcsolataimban!
Ámen.
A csoport tagjaival még nem nagyon ismerkedtünk, a gépen össze-vissza ültettek mindenkit. Nekem szerencsém volt, hogy pont Márk atya mellett ülhettem, mert aki eredetileg mellettem ült, az szeretett volna cserélni. Márk atyával rögtön megtaláltam a közös hangot :) A legjobb társaságom a kolléganőm és barátnőm, Timi volt, mindketten Péter atyánk nagylelkűségének jóvoltából lehettünk itt. Majdnem két órás késéssel indultunk, még a felszállás előtt sikerült elimádkoznom a zsolozsmát is.
Késések, ellenőrzések, csomagkiadás, hosszú várakozások után, helyi idő szerint már elmúlt fél 6, mire elindultunk Názáretbe. Emiatt a jaffai szentmise elmaradt, ide sajnos nem jutottunk el. Kényelmes busszal mentünk, a kínai ipar csodájával 😊 Megismertük magyar százmazású zsidó idegenvezetőnket, Barkai Gábort, és rendkívül rutinos sofőrünket, Ahmadot, aki muszlim arab 😊 És természetesen ők unokatestvérek, mert Gábor Izsák, míg Ahmad Izmael leszármazottja, de a gyökerük közös - Ábrahám 😊 Tel Avivban ugyanolyan idő volt, mint itthon, így az öltözködés nem okozott különösebb fejtörést :)
Hosszú volt az út, közben ránk is sötétedett és mi az örvendetes rózsafüzért imádkoztuk. Hálás voltam, hogy eljutottam ide és ennyi macera után nem éreztem magam fáradtnak (még). Egyetlen bánatom volt, hogy nem tudtunk részt venni szentmisén, de minden más tökéletes volt. Az utazás, szállás, társaság, étel - minden.
"Mária háza" - így hívták azt a szállodát, ahol az első két éjszakát töltöttük. Mikor megérkeztünk a takaros kis épületbe, rögtön feltűnt az előtérben egy szép Mária szobor, amivel aztán rögtön le is fényképezkedtünk :). Mintha a Szűzanya köszöntött volna bennünket :)
Ó, Mária, Édesanyám, köszönöm Neked, hogy itt lehetek, ahol éltél, ahol igent mondtál Isten tervére és ahol Isten Fiát nevelted. Adj nekem is a hitedből, az Istennek való odaadottságodból, szerénységedből és szeretetedből. Segíts, hogy én is igent mondjak Isten velem kapcsolatos tervére! Segíts, hogy mindaz az élmény, amit magammal viszek erről az útról, másoknak is javára váljék!
Add, hogy Jézus az én szívemben is megszülessen minden nap! Add, hogy bemutassam az Úrnak mindazt az örömöt és fájdalmat, ami nap mint nap ér, és tudjak hálás lenni értük!
Add, hogy újra megtaláljam önmagam, helyemet a világban és emberi kapcsolataimban!
Ámen.
Leszállás Tel Avivban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése