Keressünk fel néhány helyet a szenvedéstörténetből - Szentföld hitoktatásban (7)

A virágvasárnapi körmenet Betfagéból indult az Olajfák hegyének lejtőjén. „Amikor Jézus közelebb ért, megpillantotta a város és sírva fakadt” – írja Szent Lukács. Ezen a helyen ma egy szép kápolna található. Neve: Dominus flevit (az Úr sírt). A kis templom könnycsepphez hasonlít. Az oltár előtt nagy ablak van, amely a városra néz. A miséző pap és a zarándokok maguk előtt látják Jeruzsálemet, főképpen a templomteret a két mohamedán mecsettel. Jézus szavai ezen a helyen a város pusztulásáról még megdöbbentőbbek. A Sziklamecset aranykupolája, az El Aksza mecset ezüst kupolája talán éppen napfényben fürdik. A zsidók szent temploma még szebb lehetett, mint ezek. S Jézus megjövendöli, hogy kő kövön nem marad, mindent lerombolnak. Erről pedig a siratófalnál lehet elgondolkodni és elmélkedni.

Meghatódva lép be a zarándok egy bekerített kertbe, amelyet Getszemáni kertnek nevezünk. Kereszthalála előtti utolsó éjjel nagy részét itt töltötte az Úr. Az utolsó vacsora után érkezett ide. Tanítványai magára hagyták, elaludtak, Jézus pedig haláltusáját vívta. „Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre”.

A bizánci elemekkel díszített kerítés mögött nyolc ősi olajfa van a kertben. Ezek a fák nagyon régiek. Talán még látták a vérrel verítékező Jézust, vagy azoknak a fáknak a gyökeréből hajtottak ki. Az olajfák elélnek 2000 évig is. Nem halnak meg, gyökereik újra kihajtanak. A hívek mindig tisztelettel vették körül ezeket az öreg olajfákat, a ferencesek pedig kerítéssel látták el a területet.

A kert mellett van az Agonia bazilikája, amely Jézus haláltusájának és vérrel verítékezésének emlékére épült. A violaszínű alabástrom ablakok nagycsütörtök éjjelének hangulatát elevenítik meg. A központi nagy mozaik teljes elhagyatottságában ábrázolja Jézust, félelemben és szorongásban. Magyar művész alkotása, ezért látható a képen a magyar címer is. A stilizált szikla oltárhoz hasonlít, amelyen az Úr föláldozza magát. A főoltár egy mögött áll, amelyen az Úr vérrel verítékezett.

A jeruzsálemi zarándoklat legmegrendítőbb élménye a keresztút: végigjárni Jézussal elítélésétől egészen sírjáig útját. Ennek képei, egyes állomásoknál lévő domborművek biztosan nagy hatást gyakorolnak mindnyájunkra. A Sion nővérek templománál kezdődik a keresztút. Ennek a templomnak legérdekesebb emléke az un. „lithosztrotosz” köves udvar – amelyről Szent János evangéliumában olvashatunk. A templom mellett került elő a hatalmas kőkockákkal borított udvar. Néhány kőlapon bevésett mértani idomokat találunk, amelyek a nálunk ismert „malom játékra” emlékeztetnek. A legérdekesebb ezek közül az un. „király játék”. Ebben a játékban sorsot húznak az elitéltek között, s az egyik karnevál király lesz. Neki engedelmeskednek a többiek, amíg ki nem végzik. – Ez a játék eszünkbe juttatja az evangéliumi jelenetet, amikor a katonák kigúnyolják Jézust, királyi ruhába öltöztetik és töviskoronát tesznek a fejére.

Jézus talán ezen a köves udvaron állt Pilátus előtt. Itt gúnyolták ki a római katonák, majd innen indult el a keresztúton a Golgotára. Szűk sikátoron át vezet az út a kivégzés helyére. Az „eredeti” valahol a mélyben van. A zarándok mégis úgy érzi, hogy részese az első keresztútnak. A kíváncsi és közömbös tömeg mit sem törődik azzal, hogy mi keresztutat járunk. Kiabálnak, nézelődnek, szívják a vízipipát… Könnyű elképzelni, hogy ugyanígy halad Jézus is néhány hívével a tavaszi hőségben ezeken az utakon, vállán a nehéz kereszttel a Golgota felé, hogy bemutassa magát áldozatul a világ üdvösségéért.

A Feltámadás bazilikája. – Szentsír templomnak nevezik, pedig helyesebb az első név: anasztaszisz – feltámadás. Első csalódásunk, hogy benn vagyunk a város kellős közepén, s nem találjuk a Golgota dombját. Találunk helyette egy öreg, kopott épületet, amelynek két kupolája van. Sok viszontagságot látott ez a templom, többször lerombolták, újjá építették, földrengés pusztította el, ezért néz ki így. A Feltámadás bazilikájában jobb oldalt találjuk a Kálvária kápolnáját. Öt méter magasan van a bazilika szintjétől. Az eredeti sziklát az északi, déli és nyugati oldalon megfaragták Nagy Konstantin építészei. A déli felében lévő oltár Jézus megfeszítésének a helyén van, ezt ábrázolja az oltárkép. Az északi részen lévő oltár azt a helyet jelöli, ahol Jézus keresztje állt. Látható a szikla üveglap alatt. Az oltár két oldalán fekete márványlapok jelzik azt a helyet, ahol a két lator keresztje állt.

A két kápolna között a Fájdalmas Szűz oltára azt a helyet jelzi, ahol Mária, Szent János, Mária Magdolna és Kleofás felesége állt Jézus keresztje mellett.

Jézus itt bízta édesanyját Szent Jánosra: „Asszony, íme a te fiad” – és minket Máriára: „íme a te anyád”.- Ezen a helyen teljesedett be megváltásunk, Jézus itt adta át lelkét Mennyei Atyjának és vette magára a mi bűneinket. – A képek alapján is mély benyomást tesz ez a hely mindnyájunkra, amikor a szenvedéstörténetet olvassuk.

Ha lejövünk a Kálvária kápolnájáról a bejárati ajtóval szemben találunk egy csiszolt piros követ, amelyet a megkenés kövének neveznek. A hagyomány szerint ezen a helyen mosták meg Jézus testét, miután levették a keresztről, majd illatszerekkel kenték meg.

Jézus sírja -A Kálvária lábánál 15-20 méterre volt északnyugatra az a kert, ahol Arimateai József elkészítette családi sírboltját. Először nézzünk meg egy korabeli sírt, hogy el tudjuk képzelni Jézus sírját. Jézus sírja is így nézett ki eredetileg. Jézus sírját elválasztották a sziklás domboldaltól, gömbölyded formára metszették, környékét pedig egy szintre hozták a sír aljával. Kupolával fedett síremléket alakítottak ki belőle. Jézus sírját többször lerombolták. 1009-ben Hakim kalifa idejében nagy tüzet raktak fölötte, majd vizet öntöttek rá. Így azután a sír összeomlott. Csak a kőpad maradt meg eredeti formájában, ahol az Úr teste pihent. A rombolás után egy épületet emeltek a sír fölé. A kőpadot márvánnyal borították be, így most csak ezt lehet megérinteni a zarándokoknak. A sírkamrába 3-4 ember fér el egyszerre. Ezen a helyen állandóan hangzik az Alleluja, mert ez a feltámadás helye. Krisztus feltámadt! A fehér márványlap fölött mutatják be a szentmisét. Ez a legszentebb oltár a földön Éjjel 1 órakor miséznek itt a görög ortodoxok, ½ 3-kor kezdik miséjüket az örmények és hajnalban ½ 5-kor a ferencesek. Felejthetetlen élmény ezen a helyen a szentmisét bemutatni, itt hallani a húsvéti evangéliumot. Itt át lehet érezni Szent Pál megállapítását: ha Krisztus nem támadt föl, semmit sem ér a hitetek…Diadalmasan folytatja: Ámde Krisztus föltámadt!

Szentföldi zarándoklatunkat az Olajfák hegyén fejezzük be. Már jártunk itt, amikor a virágvasárnapi körmenetről volt szó, továbbá láttuk Jézus vérrel verítékezésének helyét a Getszemáni kertet is. Most fölmegyünk a hegy legmagasabb pontjára, ahol egy mecsetté alakított kis kápolnát találunk a mennybemenetel kápolnáját. Valamikor ide is fényes nagy templomot építtetett Szent Ilona császárné, de ezt is többször lerombolták, végül ilyen kicsit építettek helyére, amelynek teteje nyitva volt az ég felé. Később a mohamedánok elvették a keresztényektől, tetejét kupolával fedték be és mecsetté alakították. Jézus ezen a helyen vett búcsút apostolaitól és tért vissza Atyjához, fölemelkedett a mennybe.

Szimbolikus értéke van annak, hogy Jézus ugyanazon a helyen érintette a halál mélységeit, ahonnan az égbe emelkedett. Jézus tanítványainak életére is jellemző mindez: aki el akar jutni a feltámadás dicsőségébe, annak előbb el kell temetkezni a keresztség által a halálba. Az „agonia” és a „gloria” elválaszthatatlan egymástól. Krisztus mennybemenetele a reménység fényét gyújtotta meg a halál sötétségében.

Az „ötödik evangélium” segítsen bennünket az evangéliumok olvasásában. Forgassuk gyakran ezt a „könyvet” is és próbáljuk egyre jobban megismerni ezt a földet. Általa egyre jobban megismerjük Isten szavát a Szentírást is.