4. nap: Jeruzsálem - Olajfák hegye, Betlehem.

Este lett és reggel, a 4. nap 😊

A betlehemi Ararat hotelben volt a szállásunk a hátralevő időben. Hullafáradtan zuhantunk az ágyba, hajnalban meg felébresztett egy müezzin 😲. Amúgy sem vagyok egy jó alvó mostanában, nem is tudtam érdemben visszaaludni.

Reggel negyed nyolckor már indultunk vissza Jeruzsálembe, ami 8 km-re van Betlehemtől, a Miatyánk templomban kezdtünk az Olajfák hegyén, ahol kármelita nővérek élnek. Vettem itt egy skapulárét is, ennek emlékére (a skapuláréról bővebben itt ). Ezt a templomot Nagy Konstantin császár építtette a barlang fölé, ahol Jézus éjszakákat szokott tölteni és tanította apostolait a világ végéről. Ebben a barlangban mondtuk el közösen a Miatyánkot: 

940 körül ez a templom romokban állt. 1102-06 között a keresztesek kis kápolnát emeltek, ezután úgy tekintették, mint a helyet, „ahol Jézus írásba foglalta tanítványainak a Miatyánkot”. E hagyomány hátterében a Mk 11,25 áll: Virágvasárnap után a város felé tartva az Olajfák hegyén figyelmeztette Jézus tanítványait: „amikor imádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket”. E szavakban a Miatyánk egyik kérése visszhangzik, s ez a hagyomány az egész imádságot e helyhez kötötte. A kármelita apácák 1868-ban építették ide új templomukat, amit a Miatyánk templomának neveztek el, s az előcsarnok és a kvadrum falára több mint 50 nyelven írták föl a Miatyánkot. (MKL nyomán).

Ezután azon az úton, ahol Jézus bevonult Jeruzsálembe, felidéztük Virágvasárnap eseményeit:

Mikor Jeruzsálemhez közeledve Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, elküldött két tanítványt ezzel a megbízatással: „Menjetek a szemközti faluba. Találtok ott egy megkötött szamarat s vele csikaját. Oldjátok el s vezessétek ide. Ha valaki bármit is szólna, mondjátok, hogy az Úrnak szüksége van rá, erre mindjárt elengedi.” Így kellett teljesülnie a próféta jövendölésének: „Mondjátok meg Sion leányának: nézd, királyod vonul be hozzád, szerényen, szamárháton, teherhordó állat csikaján.” A tanítványok elmentek és úgy tettek, amint Jézus megparancsolta. Elhozták a szamarat és csikaját, rátették ruhájukat, ő pedig fölült. Sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról s az útra szórták. Az előtte járó s utána tóduló tömeg így kiáltozott: 

„Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. „Kicsoda ez?” kérdezték. „Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből” – felelte a nép. (Mt 21,1-11)

Szent Fausztina így ír erről az eseményről Naplójában: Virágvasárnap. A szentmise alatt elmerült a lelkem Jézus szenvedéseiben és keserűségében. Jézus tudatta velem, mennyit szenvedett dicsőséges bevonulása alatt. Szívében a "Hozsanna!" "Feszítsd meg"- ként visszhangzott. Jézus különleges módon éreztette meg ezt velem. (Napló 1028) 

Megérkeztünk a Dominus flevit (az Úr sírt) kápolnához, mely az Olajfák hegyének nyugati oldalán található és az Óváros panorámájára tekint. A hagyomány szerint ezen a helyen siratta meg Jézus Jeruzsálemet és megjövendölte pusztulását. "Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint a kotlós a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok! Íme elhagyottá lesz a ti házatok. De mondom nektek, nem láttok addig engem, míg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!" (Lk 13,34-35). Jézus kilépett a templomból és elindult. Csatlakoztak hozzá tanítványai és mutogatták neki a templom épületeit. Ő azonban megjegyezte: „Látjátok mindezt? Bizony mondom nektek: nem marad itt kő kövön, amit le nem rombolnának.” (Mt 24,1-2)
A kápolna ezért is könnycsepp formájú, Jézus könnyeire emlékeztet, és az oltárképe Jeruzsálem látképe. A kápolnát a ferencesek gondozzák. 1955-ben épült Antonio Barluzzi építész tervei alapján. Az archeológiai kutatások bebizonyították, hogy a mai kápolna egy V. századi bizánci templom romjaira épült (melynek padlójának egy része ma is látható). A jelenlegi emlékhely közelében a régészek egy Jézus korabeli zsidó-keresztény temetőt is feltártak. Itt beszélt Jézus a világ végéről is. Péter atya felidézte az eseményeket (videó - Mt 24,1-36)

Ezután a Getszemáni kertbe mentünk, ahol az Agónia bazilikája előtt Péter atya felolvasta Jézus haláltusájának történetét (videó):

Közben Jézus a Getszemáni nevű majorba érkezett velük. „Üljetek le itt, amíg tovább megyek s imádkozom”, mondta tanítványainak. Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. Egyszerre csak szomorkodni és gyötrődni kezdett. „Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok velem.” Kicsit tovább ment és arcra borulva így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.” Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Rászólt Péterre: „Így hát egy óra hosszat sem tudtatok virrasztani velem? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge.” Másodszor is elvonult és így imádkozott: „Atyám, ha nem kerülhet el (ez a kehely) anélkül, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.” Mikor visszatért, megint alva találta őket, mert szemük elnehezült. Erre otthagyta őket, ismét elment s harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. Aztán visszatért tanítványaihoz és így szólt: „Aludjatok csak és nyugodjatok! Itt az óra! Az Emberfia bűnösök kezébe kerül. Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem.”

Még beszélt, mikor odaérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele a főpapoknak és a nép véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat. Az áruló jelben egyezett meg velük: „Akit megcsókolok, mondta, ő az, fogjátok el.” Azzal mindjárt Jézushoz lépett: „Üdvöz légy, Mester!” – szólt és megcsókolta. Jézus megkérdezte: „Barátom, miért jöttél?” Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá és foglyul ejtették. Jézus egyik kísérője kardjához kapott, kirántotta és rásújtva a főpap szolgájára, levágta fülét. Jézus azonban rászólt: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat. Mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el. Vagy azt gondolod, hogy Atyám nem bocsátana rendelkezésemre rögtön tizenkét ezred angyalnál is többet, ha kérném? De akkor hogyan teljesednék be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?” A csapathoz pedig abban az órában e szavakkal fordult Jézus: „Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naphosszat együtt voltam veletek a templomban és tanítottam, mégsem fogtatok el. Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.” Erre a tanítványok mind elhagyták őt és elfutottak. (Mt 26,36-56)

Carl Bloch: Getszemáni

Itt mondta el idegenvezetőnk, Gábor, vagy ottani nevén Gavriel, vagy ahogy ismerősei szólítják - Gabi - azt, ami számomra felért egy lelki gyakorlattal. Egy zsidó ember mondta ki hogy Jézus imája a Getszemáni kertben egy életbölcsesség. Jézus tudja az eszével hogy mi a jó neki. Sőt, ő élni akar és nem meghalni. De azt is tudja, hogy amit Isten akar, az neki jobb, még akkor is ha természete elborzad tőle. Szükségem volt ezekre a bátorító szavakra. Sokszor érezzük mi magunkat úgy, mint Jézus a Getszemáni kertben. Nem szeretnénk meginni azt a keserű kelyhet, minden porcikánk tiltakozik ellene (de mennyire!). Mégis Isten akarata a legjobb számunkra még ha fájdalmas is! Kedvenc szentemet, Fausztina nővért így tanította a Mester:  + Este, ahogy betértem a kis kápolnába, lelkemben a következő szavakat hallottam: "Leányom, gondolkozz el ezeken a szavakon: Majd halálfélelem vett erőt rajta és még állhatatosabban imádkozott (Lk 22,44), /vagy egy régebbi fordítás szerint: És a halállal tusakodván még buzgóbban imádkozik vala (Lk 22,43)./ Mikor jobban elgondolkodtam ezen, nagy világosság gyúlt a lelkemben. Megértettem, hogy az imádságban milyen nagy szükségünk van a kitartásra, s nemegyszer az ilyen fáradságos imától függ az üdvösségünk. (Napló 157). Milyen igaz, de milyen nehéz is ez sokszor!

Jézus halálfélelmét egy templom örökíti meg, amit 1922-24-ben építettek két korábbi templom romjaira A. Barluzzi tervei alapján. Nemzetek Temploma néven is ismert, mivel több ország - köztük a magyarok kiemelten is - közösen támogatta nagylelkű adományokkal. Az oltár előtt az agónia sziklája, ahol a hagyomány szerint Jézus utoljára imádkozott elfogatása előtt, és fogadta el mennyei Atyjának akaratát, s melyre Jézus vére hullt elfogatásának éjszakáján: "Verejtéke, mint megannyi vércsepp hullott a földre" (Lk 22,44). A sziklát egy kovácsoltvas töviskorona veszi körül. Itt szolgáltatta ki magát az áruló Júdásnak és a templomőrség katonáinak. A tizenkét kis kupolával ékes templom részben az I. Theodóziusz császár által emelt IV. századi romokra épült. A belső térre alabástrom ablakokon szűrődik be a fény, misztikusan megvilágítva az oltár előtti sziklatömböt, a "gyötrelmek kövét" és örök félhomály uralkodik odabenn. Az építészeti munkákat, a szobrok faragását és a belső festést olasz mesterek végezték. A főoltár mozaik képet a felsőzsolcai származású magyar művész, Siófok város díszpolgára, Muzsinszki Nagy Endre készítette. A mozaikon arany háttér előtt az imádkozó Jézus látható, a jobb alsó sarokban a magyar koronás címer. 

Atyám itt kérdezte meg először, hogy jól érzem-e magam és nem bántam-e meg, hogy kijöttem ide? Végre éreztem újra egy kicsit a törődését, amit hiányoltam mostanában... Igen, hálával tartozom neki, amiért lehetővé tette, hogy itt lehessek.

A Getszemáni kertben ezer éves olajfákat láttunk, melyeknek elődei még látták az Urat elhagyatottságában és haláltusájában. Én is sokszor érzem magam elhagyatottnak és reményvesztettnek, de ha Ő végigcsinálta, akkor segítségével nekem is sikerülni fog. Mostmár Vele hordozom tovább nehézségeimet.

Egy kolostor mellett ebédeltünk, majd visszamentünk Betlehembe, ahol először bevásároltunk különböző kegytárgyakat és ajándékokat némi kedvezménnyel, majd Jézus Urunk születésének helyszínétől néhány méternyire, a Szent Katalin templomban vettünk részt szentmisén (e templom 1881-ben épült egy XII. századi keresztes templom romjaira). E szentmise hangulata az éjféli misék hangulatát idézte, a miseszövegeket is e napról vették az atyák (az éjféli miséket egyébként is mindig ebből a templomból közvetítik karácsonykor). Igazi karácsonyi feeling (furcsa volt ez egy kissé márciusban) 😊. Pedig nem is volt karácsony. Vagy mégis? (videó). Péter atya felidézte nekünk, hogy amikor szeminarista volt, egy lelkigyakorlaton elmondták nekik, kispapoknak, hogy a Szűzanya csak egyszer szülhette meg testileg az Úr Jézust és tarthatta karjában újszülöttként. De a pap kezei között minden szentmisében megszületik Jézus. A konszekráláskor ezért formáz az atya trónust és így mondja az ostya fölött az átváltoztatás szavait. Persze mindez nem a pap magánakciója, hanem hogy az átváltoztatott Szentostyát, melyben már maga Jézus van jelen, kiossza a híveknek lelkük üdvösségére, hiszen - ahogy szent Pio atya mondta - nap nélkül tudnánk élni, de Oltáriszentség nélkül nem. Hiába, a legnagyobb csodák az anyaméhben és az oltáron mennek végbe. Igen, minden szentmise karácsony! És minden szentmisében megtapasztalhatjuk Jézusnak azt a leereszkedését és kiszolgáltatottságát, mely Betlehemben a megszületésekor is osztályrésze volt. Az éjféli misén megláttam az ostyában a kisded Jézust, s lelkem elmélyedt Benne. Bár kis Gyermek, de fensége átjárta lelkemet. Mélyen megérintett ez a titok, Istennek ez a nagy leereszkedése, megfoghatatlan önkifosztása. Mindez az egész Ünnep alatt elevenen élt bennem. Ó, mi sohasem fogjuk megérteni Istennek ezt a nagy leereszkedését (Szent Fausztina, Napló 182)
Karácsony márciusban (videó)

A nap utolsó programja az 1700 éves Születés Temploma és az Úr születésének helye, az ezüst csillag megtekintése volt, ahová sokat kellett várakozni. Az első templom a születés barlangja fölött a IV. században épült Nagy Konstantin és anyja Szent Ilona kezdeményezésére. Ezt a templomot részben lerombolták a szamaritánus felkelés során a VI. században. A jelenlegi templomot I. Jusztinianosz  bizánci császár építtette 530-ban. Kívülről a templom egy erődhöz hasonlít. Az eredeti bejáratot befalazták és egy alacsony és keskeny bejárattal helyettesítették, hogy megvédjék a templomot a mohamedán hódítóktól, hogy azok lóháton ne mehessenek be a templomba.
A legtöbb templom a perzsa megszállás alatt elpusztult a VII. században, de a Születés templomát megkímélték a megszentségtelenítéstől, ami a homlokzaton található, Napkeleti Bölcseket ábrázoló mozaiknak köszönhető. A bölcseket ugyanis perzsa öltözékben ábrázolták, és állítólag ez tartotta vissza a perzsákat a templom lerombolásától 😉 .
Várakozás közben az örvendetes rózsafüzért imádkoztuk, hogy ráhangolódjunk az eseményre. Néhány percet időzhettünk a születés barlangjában, megérinthettük az ezüst csillagot, készíthettünk fényképet. Itt született a világ Megváltója kétezer éve. És én itt állok ezen a szent helyen! A csillagot megérintve mindenkit odatettem a jászolhoz.

Az ismét fárasztó de élményteli nap után visszatértünk szállásunkra. Hálás voltam mindenért, megköszöntem az Úrnak és a Szűzanyának. Gábor a nap végén elmondta, hogy jusson eszünkbe karácsonykor az, amit itt láttunk és átéltünk. Meg az is, hogy azzal, hogy ideutaztunk, szolidaritást vállalunk az itt megmaradt keresztényekkel is, akik ezen a vidéken kisebbségben vannak. És már előre kívánt nekünk minden szépet és jót az elkövetkező karácsonyra 😊

Nagy Konstantin és Szent Ilona a Szent kereszttel

I. Jusztinianosz (Ιουστινιανός ) bizánci császár (483-565)