A korábbiakhoz képest ez a nap a kirándulás és a kikapcsolódás napja volt. E nap Hamvazószerda, a nagyböjt kezdete. Egy szabadtéri szentmisével kezdtünk Betlehemben, a Pásztorok mezején. Érdekes volt, mert hamut kaptunk ugyan, de lila miseruha nem volt.
Tegnap talán könnyebb lett volna, ma egy kicsit érdekesebb volt összekapcsolni a karácsonyt a nagyböjttel. Pedig ennyire egyszerű:
Egyik sincs a másik nélkül. No azért komolyabbra fordítva a szót, Péter atya ezt a misét átengedte Márk atyának. És ő a szentbeszédében elmondta, hogy amikor az angyal hírül adta a pásztoroknak, hogy megszületett a Megváltó, akkor nem tudtak az éjszaka közepén a szupermarketben bevásárolni, hanem abból vittek, amijük ott akkor volt. Amikor elindultak Betlehembe a Kisjézushoz, nem volt idejük arra, hogy különleges ajándékot vigyenek neki. Abból vitték a legjobbat, ami ott és akkor volt nekik. Nagyböjtben sem kell túl sokat gondolkodni, hogy mit adjunk Istennek, nem kell bonyolult dolgokat kitalálni, csak nagyon kell szeretnünk Őt. Adhatunk keveset is, de ne bonyolítsunk. Nem baj, ha az a kicsi nehéz, pont az a szép benne.
Aztán a szentmisében megtörtént a hamvazás, amely elmúlásunkra emlékeztetett; a szentmise után pedig megtekintettük a Gloria in excelsis Deo templomot, Antonio Barluzzi olasz építész egyik utolsó művét. Itt felidéztük az akkori eseményeket:
„Pásztorok tanyáztak a vidéken, kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” (Lk 2,8-12)
Megnéztük az egyik kápolnává alakított barlangot is, ahol mindannyian megérinthettük a Kisjézus szobrát, mi ketten Timivel pedig meg is "dajkáltuk" Őt 😊
Ezután egy kellemes, mondhatni nyári kirándulás következett, amiben inkább a történelmi, mint a vallási motívumok kaptak hangsúlyt. Egy dimbes-dombos magasba törő sziklafalakkal tarkított kősivatagba mentünk, és bár a hegyek magasnak tűntek, még is több száz métert utaztunk a tengerszint alá. Néhány nomád, törvényen kívüli családot láttunk sátrakban a busz ablakából. Idegenvezetőnk szerint ők Beduinok és a gyerekeik nem járnak iskolába. Hogy hogyan élhetnek ezen a kietlen tájon, csak ők tudják...
Első úticélunk a Masada Nemzeti Park, ami ma a világörökség része. Legalább 12 fokkal volt itt melegebb, mint Betlehemben és évente mindössze 12 napot esik errefelé az eső.
A Masada erődöt Nagy Heródes király építtette a Krisztus előtti évtizedekben. Igazi luxuspalotának számított abban az időben. Az ország legfontosabb régészeti lelőhelye ez, mely Izrael függetlenségének legfőbb szimbóluma. Ez volt az utolsó vár, melyet a rómaiak nagy áldozatok árán több hónapos ostrom után vettek be.
Ég és föld között, lanovkával, drótkötélen emelkedtünk a több, mint 300 méteres magaslatra (természetesen az utat gyalog is meg lehet járni, amire a merészebb turisták vállalkoznak is). A lanovka egy igazi svájci technológia, egyszerre 80 ember is elfér benne, és mindig egy időben indulnak lentről és fentről. Így a leggazdaságosabb az üzemeltetése. Kb. 2,5 percig tart az "utazás", amit megörökítettem egy videóban. 2-3 órát túráztunk az akkori kor egyik legmodernebb erődítményének falai között.
Visszafelé Kumránba tettünk egy rövid kitérőt, mert épp a zárás előtt értünk oda. Itt találták meg 1947-ben a több ezer éves bibliai tekercseket, amiket egy jeruzsálemi múzeumban őriznek. Feltételezhetően itt éltek az esszénusok, akik úgy éltek, mint a szerzetesek, bár sok kérdőjel van ekörül a közösség körül. Bővebben ITT lehet olvasni róluk.
Ezután kb. fél órát utaztunk egy holttengeri strandhoz. Egy kis kételkedéssel vetkőztem neki a fürdésnek, de tényleg kellemes idő volt. Először hidegnek találtam a vizet, aztán bányásztam egy kis sót magamnak meg ismerőseimnek, aztán bevágódtam a vízbe, hogy megtapasztalhassam a világon egyedülálló élményt! Ráfeküdtünk a vízre és átélhettük a "vízágy" élményt 😃 Csónakáztunk a saját testünkkel, kezeinket evezőként használva. Felejthetetlen volt 😊
Este lett a 6. napon. A korán kelés miatt fáradtan, de felüdülve tértünk vissza betlehemi szállásunkra, ahol a szokásos finom vacsora után bezuhantunk az ágyba 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése